circa 1010–970 BC
The Reign of David
David unites the tribes, conquers Jerusalem, and establishes Israel's golden age—even through deep personal failure.
E korszak versei
- 1 Krónika 11:42kb. Kr. e. 1055
Hadina, a Rúben nemzetségébõl való Siza fia, ki a Rúbeniták elõljárója vala, és vele harminczan valának.
- 1 Krónika 11:43kb. Kr. e. 1055
Hanán, Maaka fia, és Mitnibeli Jósafát,
- 1 Krónika 11:44kb. Kr. e. 1055
Asterátbeli Uzzija; Sáma és Jéhiel, Aroerbeli Hótám fiai.
- 1 Krónika 11:45kb. Kr. e. 1055
Jidiháel, Simri fia, és az õ testvére, Joha, Tisibeli.
- 1 Krónika 11:46kb. Kr. e. 1055
Mihávimbeli Eliel, Jéribai és Jósávia, Elnaám fia, és Jitma, Moáb nemzetségébõl való.
- 1 Krónika 11:47kb. Kr. e. 1055
Eliel és Obed és Jaásiel, Mésóbájából valók.
Ezek azok, a kik Dávidhoz menének Siklágba, mikor Saul, a Kis fia miatt még számkivetésben vala, a kik a hõsöknek a harczban segítõi voltak.
Ívesek, a kik mind jobb-, mind balkézre kõvel [hajítanak ]és nyíllal lõnek vala, a kik Saul atyjafiai közül valók valának, Benjámin nemzetségébõl.
Elõljáró vala Ahiézer és Joás, a Gibeabeli Semáa fiai és Jéziel és Pélet, Azmávet fiai, Beráka és Jéhu, Anatótból,
És a Gibeonbeli Ismája, a harmincz közül való hõs, a kiknek elõljárójok is vala; Irméja, Jaháziel, Johanán és Gederátbeli Józabád,
Elúzai, Jérimót, Behália, Semária és Hárufbeli Sefátja,
Elkána, Isija, Azaréel, Jóézer és a Kóré nemzetébõl való Jásobéám.
Joéla és Zebádja, a Gedorból való Jérohám fiai.
A Gáditák közül is menének Dávidhoz, mikor a pusztában vala az erõsségben, erõs és hadakozó férfiak, paizsosok, dárdások, a [kiknek] orczájok, mint az oroszlánnak orczája és gyorsaságra hasonlók a hegyen lakozó vadkecskékhez.
Ézer az elsõ, Obádia második, Eliáb harmadik,
Mismanna negyedik, Jirméja ötödik,
Attai hatodik, Eliel hetedik,
Nyolczadik Johanán, kilenczedik Elzabád,
Tizedik Jirméja, tizenegyedik Makbánnai.
Ezek voltak fõemberek a seregben a Gád fiai közül; a legkisebbek egyike száz ellen, a legnagyobbak egyike ezer ellen!
Ezek azok, a kik a Jordánon átmentek volt az elsõ hónapban, noha az [árvíz] a partot felülmúlta, és elûzték mindazokat, a kik a völgyben [valának] napkelet felõl és napnyugot felõl.
Jövének Dávidhoz a Benjámin és a Júda fiai közül is az erõsségbe.
És kiméne Dávid elejökbe, és felelvén, monda nékik: Hogyha békesség okáért jöttök hozzám, hogy segítségemre legyetek, az én szívem egy lesz ti veletek; ha pedig meg akartok csalni, [hogy eláruljatok] az én ellenségeimnek, holott semmi gonoszságot nem követtem el: lássa meg a mi atyáink Istene és büntessen meg.
A lélek pedig felindítá Amásait, a harmincznak fejedelmét, [s monda:] Óh Dávid, tied [vagyunk] és te veled [leszünk,] Isai fia! Békesség, békesség néked, békesség a te segítõidnek is, mert megsegít téged a te Istened! Magához fogadá azért õket Dávid, és fõemberekké tevé a seregben.
Ennekfelette Manasséból is hajlának Dávidhoz, mikor a Filiszteusokkal együtt Saul ellen ment volna harczolni; de nem segéllék õket; mert tanácsot [tartván,] haza küldék a Filiszteusok fejedelmei, mondván: A mi fejünk veszésével fog visszamenni az õ urához, Saulhoz.