God

Monda azért nékik: Úgy legyen veletek az Úr, a mint elbocsátlak titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek.

Nem úgy! menjetek el ti férfiak és szolgáljatok az Úrnak, mert ti is ezt kívántátok. És elûzék õket a Faraó színe elõl.

És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet Égyiptom földére a sáskáért, hogy jõjjön fel Égyiptom földére és emészsze meg a földnek minden fûvét; mindazt a mit a jégesõ meghagyott.

Kinyujtá azért Mózes az õ vesszejét Égyiptom földére, és az Úr egész nap és egész éjjel keleti szelet támaszta a földre. Mire reggel lõn, a keleti szél felhozá a sáskát.

Akkor a Faraó siete hívatni Mózest és Áront és monda: Vétkeztem az Úr ellen, a ti Istenetek ellen és ti ellenetek.

Most annakokáért bocsásd meg csak ez egyszer az én vétkemet és imádkozzatok az Úrhoz a ti Istentekhez, hogy csak ezt a halált fordítsa el én tõlem.

És kiméne a Faraó elõl és imádkozék az Úrhoz.

És fordíta az Úr igen erõs nyugoti szelet, és felkapá a sáskát és veté azokat a veres tengerbe; egy sáska sem marada egész Égyiptom határán.

De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem bocsátá el az Izráel fiait.

És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen setétség Égyiptom földén és pedig tapintható setétség.

Akkor hívatá a Faraó Mózest és monda: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek.

Mózes pedig monda: Sõt inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égõ-áldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek.

És velünk jõnek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek; magunk sem tudjuk, mivel szolgálunk az Úrnak, míg oda nem jutunk.

De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem akará õket elbocsátani.

Az Úr pedig monda Mózesnek: Még egy csapást hozok a Faraóra és Égyiptomra; azután elbocsát titeket innen; a mikor mindenestõl elbocsát, ûzve hajt el titeket innen.

Az Úr pedig kedvessé tevé a népet az Égyiptombeliek elõtt. A férfiú Mózes is igen nagy vala Égyiptom földén a Faraó szolgái elõtt és a nép elõtt.

És monda Mózes: Ezt mondja az Úr: Éjfél körûl kimegyek Égyiptomba.

De Izráel fiai közûl az eb sem ölti ki nyelvét senkire, az embertõl kezdve a baromig; hogy megtudjátok, hogy különbséget tett az Úr Égyiptom között és Izráel között.

Az Úr pedig monda Mózesnek: Azért nem hallgat reátok a Faraó, hogy az én csudáim sokasodjanak meg Égyiptom földén.

Mózes pedig és Áron mindezeket a csudákat megtevék a Faraó elõtt; de az Úr megkeményíté a Faraó szívét. És nem bocsátá el Izráel fiait az õ földérõl.

Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:

És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.

Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsõszülöttet Égyiptom földén, az embertõl kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.

És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.

És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségrõl nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.