Énekek éneke2

A sulamita szerelmi vallomása

Én Sáronnak rózsája [vagyok,] és a völgyek lilioma.

Mint a liliom a tövisek közt,

Mint az almafa az erdõnek fái közt,

Bevisz engem a borozó házba,

Erõsítsetek engem szõlõvel,

Az õ balkeze az én fejem alatt van,

Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

Az én szerelmesemnek szavát [hallom], ímé, õ jõ,

Hasonlatos az én szerelmesem az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.

Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:

Mert ímé a tél elmult,

Virágok láttatnak a földön,

A fügefa érleli elsõ gyümölcsét,

Én galambom, a kõsziklának hasadékiban,

Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,

Az én szerelmesem enyém, és én az övé,

Míglen meghûsül a nap és az árnyékok elmúlnak:

Use ← → arrow keys to navigate