Jób31

1
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2
És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?
4
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6
Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!
9
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10
Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.
11
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.
12
Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.
13
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14
Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15
Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!
19
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20
Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23
Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!
24
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28
Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29
Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)
31
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?
32
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)
33
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:
34
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!
35
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.
Use ← → arrow keys to navigate
Settings

Reading Style

Typeface

Font Size 19px

Options