Skip to content
Lukács 1:26-56

Lukács 1:26-56

26
A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret,
27
Egy szûzhöz, a ki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária.
28
És bemenvén az angyal õ hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
29
Az pedig látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, [hogy] micsoda köszöntés ez?!
30
És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
31
És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK.
32
Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ atyjának, királyi székét;
33
És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen!
34
Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
35
És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
36
És ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez [már] a hatodik hónapja néki, a kit meddõnek hívtak:
37
Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
38
Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal.
39
Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
40
És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
41
És lõn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
42
És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
43
És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
44
Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
45
És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
46
Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
47
És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
48
Mert reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
49
Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!
50
És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre [vagyon] azokon, a kik õt félik.
51
Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az õ szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
52
Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
53
Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
54
Felvevé Izráelnek, az õ szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ irgalmasságáról.
55
(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az õ magva iránt mindörökké!
56
Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.
Settings

Reading Style

Typeface

Font Size 19px

Options