Bibliai versek erről: Psalms

Ne emlékezzél meg rovásunkra elõdeink vétkérõl; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.

Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsõségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.

Minek mondanák a pogányok: Hol az õ Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.

Jusson elõdbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;

És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!

Mi pedig, a te néped és a te legelõd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékrõl-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!

Aszáf zsoltára.

Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.

Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!

Mentsétek meg a szegényt és szûkölködõt; a gonoszok kezébõl szabadítsátok ki.

Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.

Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:

Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely fõember.

Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.

Az éneklõmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára.

Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!

Kivánkozik, sõt emésztõdik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élõ Isten felé.

A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!

Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela.

Boldog ember az, a kinek te vagy erõssége, [s] a te ösvényeid vannak szívében.

Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai esõ.

Erõrõl erõre jutnak, [míg] megjelennek Isten elõtt a Sionon.

Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela.

Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!

Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer [másutt;] inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!