Jerusalem

Énekelj Sionnak leánya, harsogj Izráel, örvendj és teljes szívvel vígadj Jeruzsálem leánya!

Azon a napon ezt mondják Jeruzsálemnek: Ne félj! Ne lankadjanak kezeid Sion!

Az Úr angyala pedig felele, és mondá: Seregeknek Ura! Meddig nem könyörülsz még Jeruzsálemen és Júdának városain, a melyekre haragszol immár hetven esztendõ óta?

És mondá nékem az angyal, a ki beszél vala velem: Kiálts, ezt mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel!

Azt mondja azért az Úr: könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez; benne építtetik meg az én házam, szól a Seregeknek Ura, és mérõzsinór nyujtatik ki Jeruzsálem felett.

Mégis kiálts, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Bõvelkedni fognak még városaim a jóban, mert megvígasztalja még az Úr a Siont, és magáévá fogadja még Jeruzsálemet!

És mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Mik ezek? És monda nékem: Ezek azok a szarvak, a melyek szétszórták Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet.

És mondám: Hová mégy te? És mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza?

És monda annak: Fuss, és szólj e gyermekhez, mondván: Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne levõ emberek és barmok sokasága miatt.

És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az õ osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet.

És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, a ki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tûzbõl kikapott üszög-é ez?

Avagy nem [ezek] a beszédek-é [azok,] a melyeket szólott vala az Úr az elõbbi próféták által, mikor még Jeruzsálem népes és gazdag vala a körülte levõ városokkal együtt, és mind a déli táj, mind a lapály-föld népes vala?

Ezt mondja az Úr: Megtértem a Sionhoz, és Jeruzsálem közepette lakozom, és Jeruzsálem igazság városának neveztetik, a Seregek Urának hegye pedig szent hegynek.

Ezt mondja a Seregeknek Ura: Agg férfiak és agg nõk ülnek majd Jeruzsálem utczáin, és kinek-kinek pálcza lesz kezében a napok sokasága miatt.

És elhozom õket és Jeruzsálemben lakoznak, és népemmé lesznek, én pedig Istenökké leszek hûséggel és igazsággal.

Azonképen megtértem [és] elgondoltam e napokban, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával; ne féljetek!

És eljõnek sok népek és erõs nemzetek Jeruzsálembe a Seregek Urának keresésére, és az Úr orczájának engesztelésére.

Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító õ; szegény és szamárháton ülõ, azaz nõstényszamárnak vemhén.

És kivesztem a szekeret Efraimból és a lovat Jeruzsálembõl, kivesztem a harczi kézívet is, és békességet hirdet a pogányoknak; és uralkodik tengertõl tengerig, és a folyamtól a föld határáig.

Ímé, én részegítõ pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülte való népnek; Júdának is az lesz, mikor ostromolják Jeruzsálemet.

És azon a napon lesz, hogy nyomtatókõvé teszem Jeruzsálemet minden népnek; a ki emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyül ellene a föld minden pogánya.

És azt mondják szívökben Júda fejedelmei: Az én erõsségem Jeruzsálemnek lakói, az õ Istenökkel, a Seregek Urával.

Azon a napon olyanokká teszem Júda fejedelmeit, mint a milyen a tüzes serpenyõ a fák között, és a milyen a tüzes fáklya a kévék között: megemésztenek jobb és bal felõl minden körülvaló népet; de Jeruzsálem tovább is a helyén marad Jeruzsálemben!

És megoltalmazza az Úr Júdának sátrait, [mint] azelõtt, hogy ne legyen nagyobb Dávid házának dicsõsége és Jeruzsálem lakosának dicsõsége, mint a Júdáé.

Azon a napon oltalma lészen az Úr Jeruzsálem lakosának, és azon a napon olyan lesz köztök a legalábbvaló, mint Dávid, a Dávid háza pedig, mint az Isten, mint az Úrnak angyala õ elõttök.