Moses

Áron pedig szóla Mózesnek: Ímé ma áldozták meg az õ bûnért való áldozatukat és egészen égõáldozatukat az Úr elõtt, engem pedig ilyen [keserûségek] értek: Ha megettem volna ma a bûnért való áldozatot, vajjon jó lett volna-é az Úr elõtt?

Mikor ezt hallotta vala Mózes, jónak tetszék ez néki.

Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván nékik:

Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

Szóla ismét az Úr Mózesnek s Áronnak, mondván:

És szóla az Úr Mózesnek, az Áron két fiának halála után, a kik akkor haltak meg, a mikor az Úrhoz járultak vala.

És monda az Úr Mózesnek: Szólj a te atyádfiának, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szenthelyre a függönyön belül a fedél elé, a mely a láda felett van, hogy meg ne haljon, mert felhõben jelenek meg a fedél felett.

És örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok, hogy egyszer egy esztendõben engesztelést végezzenek Izráel fiainak minden bûnéért. És úgy cselekedék, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.

Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

Szóla ismét az Úr Mózesnek: Szólj a papoknak, Áron fiainak, és mondd meg nékik: [Senki közülök] meg ne fertõztesse magát halottal az õ népe között;

Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

És elmondá Mózes Áronnak, és az õ fiainak, és Izráelnek minden fiainak.

Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:

Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: