Zsoltárok35

Könyörgés Istenhez, az isteni vitézhez

1
Dávidé. harczolj a velem harczolókkal.
2
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4
Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
5
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket].
6
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket.
7
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8
Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától.

A panasz: hamis tanúk árulása

11
Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.
12
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13
Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15
Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
16
Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.
18
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.

Végső könyörgés igazságért és igazolásért

19
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám.
20
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22
Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem!
23
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
25
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt!
26
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
27
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét.
28
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.
Use ← → arrow keys to navigate
Settings

Reading Style

Typeface

Font Size 19px

Reading Width 45 chars

Options