Zsoltárok 102:1-11

A nyomorult és megterhelt imádsága

Zsoltárok 102:1-11
1
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
2
Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
3
Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
4
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.
5
Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.
6
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
7
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
8
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.
9
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
10
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
11
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Teljes Fejezet Olvasása 102
Settings

Reading Style

Typeface

Font Size 19px

Reading Width 45 chars

Options