Exodus 12:17-41
17
Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földérõl; tartsátok meg hát e napot nemzetségrõl nemzetségre, örök rendtartás szerint.
18
Az elsõ hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
19
Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetébõl, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
20
Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.
21
Elõhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.
22
És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérbõl, a mely az edényben van; ti közûletek pedig senki se menjen ki az õ házának ajtaján reggelig.
23
Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.
24
Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.
25
És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.
26
Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?
27
Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.
28
És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének.
29
Lõn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsõszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsõszülöttétõl fogva, a ki az õ királyi székiben ûl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsõszülöttéig és a baromnak is minden elsõ fajzását.
30
És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az õ szolgái és egész Égyiptom, és lõn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.
31
És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közûl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok.
32
Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is.
33
És az Égyiptombeliek erõsen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert [azt] mondják vala: mindnyájan meghalunk.
34
És a nép az õ tésztáját, minekelõtte megkelt volna, sütõteknõivel együtt ruhájába kötve, vállára veté.
35
Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektõl ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.
36
Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek elõtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.
37
És elindulának Izráel fiai Rameszeszbõl Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.
38
Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.
39
És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy kiûzetének Égyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak.
40
Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendõ vala.
41
És lõn a négyszáz harmincz esztendõ végén, lõn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földérõl.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs
Settings