Bibliai versek erről: Consolation Under Affliction

Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elûzi elõled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszszõd és botod, azok vigasztalnak engem.

Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.

A kik õ reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.

Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki õ benne bízik.

Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs fogyatkozásuk.

Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.

Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.

De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!

Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;

Mikor ezekrõl emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam [ezelõtt] és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem õket, az ünneplõ sokaságot, az Isten házáig.

Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem!

Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.

Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.

Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.

Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.

A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?

Viszont látám én mind a nyomorgatásokat, a melyek a nap alatt történnek, és ímé, [nyilván van] azoknak, a kik nyomorgattatnak, könnyhullatások, és vígasztalójok nincs nékik; és az õket nyomorgatóknak kezekbõl erõszaktételt [szenvednek], és vígasztalójuk nincs nékik.