The Judges & Ruth

Mikor azért igen megnyomorodott az Izráel a Midiániták miatt, az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.

Mikor pedig kiáltottak vala az Izráel fiai az Úrhoz Midián miatt:

Prófétát külde az Úr az Izráel fiaihoz, és monda nékik: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Én vezettelek fel titeket Égyiptomból, és hoztalak ki titeket a szolgálatnak házából,

És én mentettelek meg benneteket az Égyiptombeliek kezébõl, és minden nyomorgatóitoknak kezökbõl, a kiket kiûztem elõletek, és néktek adtam az õ földjüket.

És mondék néktek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az Emoreusok isteneit, kiknek földén laktok; de ti nem hallgattatok az én szómra.

És eljöve az Úrnak angyala, és leüle ama cserfa alatt, a mely Ofrában van, a mely az Abiézer nemzetségébõl való Joásé vala, és az õ fia Gedeon épen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a Midiániták orczája elõl.

Ekkor megjelenék néki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erõs férfiú!

Gedeon pedig monda néki: Kérlek uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? és hol vannak minden õ csoda dolgai, a melyekrõl beszéltek nékünk atyáink, mondván: Nem az Úr hozott-é fel minket Égyiptomból?! Most pedig elhagyott minket az Úr, és adott a Midiániták kezébe.

És az Úr hozzá fordula, és monda: Menj el ezzel a te erõddel, és megszabadítod Izráelt Midián kezébõl. Nemde, én küldelek téged?

És monda néki: Kérlek uram, miképen szabadítsam én meg Izráelt? Ímé az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában.

És monda néki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert.

Õ pedig monda néki: Ha kegyelmet találtam a te szemeid elõtt, kérlek, adj nékem valamely jelt, hogy te szólasz én velem.

El ne menj kérlek innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom az én áldozatomat, és le nem teszem elõdbe. Az pedig monda: Én itt leszek, míg visszatérsz.

Gedeon pedig elméne, és elkészíte egy kecskegödölyét és egy efa lisztbõl kovásztalan pogácsákat, [és] betevé a húst egy kosárba, és a [hús] levét fazékba, és kivivé hozzá a cserfa alá, és felajánlá néki.

És monda néki az Isten angyala: Vegyed a húst és a kovásztalan kenyereket, és rakd erre a kõsziklára, és a hús levét öntsd rá. És úgy cselekedék.

Ekkor kinyújtá az Úrnak angyala pálczájának végét, mely kezében vala, és megérinté a húst, és a kovásztalan kenyeret; és tûz jött ki a kõsziklából, és megemészté a húst és a kovásztalan kenyereket. Az Úrnak angyala pedig eltünt az õ szemei elõl.

Látván pedig Gedeon, hogy az Úrnak angyala volt az, monda Gedeon: Jaj nékem Uram, Istenem! mert az Úrnak angyalát láttam színrõl színre!

És monda néki az Úr: Békesség néked! ne félj, nem halsz meg!

És építe ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezé azt Jehova-Salomnak [(azaz: az Úr a béke),] mely mind e mai napig megvan az Abiézer nemzetségének [városában,] Ofrában.

És lõn ugyanazon éjjel, hogy monda az Úr néki: Végy egy tulkot atyádnak ökrei közül, és egy másik tulkot, a mely hét éves, és rontsd le a Baál oltárát, a mely a te atyádé és a berket, a mely a mellett van, vágd ki.

És építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerõsített helynek tetején alkalmatos helyen, és vedd a második tulkot, és áldozd meg égõáldozatul a berek fájával, a melyet kivágsz.

Ekkor Gedeon tíz férfiút võn [maga mellé] az õ szolgái közül, és a képen cselekedék, a mint megmondotta vala néki az Úr. De [miután] félt atyjának háznépétõl és a városnak férfiaitól ezt nappal cselekedni, éjszaka tevé meg.

Mikor aztán felkeltek reggel a városnak férfiai, íme [már] össze volt törve a Baál oltára, és levágva a mellette levõ berek, és a második tulok égõáldozatul azon az oltáron, a mely építteték.

És mondának egyik a másikának: Ki cselekedte ezt? És [mikor] utána kérdezõsködtek és tudakozódtak, azt mondották: Gedeon, a Joás fia cselekedte ezt a dolgot.

Akkor mondának a városnak férfiai Joásnak: Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és mert kivágta a berket, a mely mellette volt.