The Judges & Ruth

Kelj fel, kelj fel Debora!

Akkor lejött a hõsök maradéka;

Efraimból, kiknek gyökere Amálekben,

És Issakhár fejedelmei Deborával,

Miért [maradtál] ülve a hodályban?

Gileád a Jordánon túl pihen.

[De] Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép,

Királyok jöttek, harczoltanak;

Az égbõl harczoltak,

A Kison patakja seprette el õket;

Akkor csattogtak a lovak körmei

Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, -

De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel,

[Az] vizet kért, õ tejet adott,

Balját a szegre,

Lábainál leroskadt, elesett, feküdt,

Kinézett az ablakon, és jajgatott

Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki;

"Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak?

Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram!

És gonoszul cselekedének az Izráel fiai az Úrnak szemei elõtt, azért adá õket az Úr a Midiániták kezébe hét esztendeig.

És hatalmat võn a Midiániták keze az Izráelen, és a Midiánitáktól [való féltökben] készítették magoknak az Izráel fiai [azokat] a barlangokat, rejtekhelyeket és erõsségeket, a melyek a hegységben vannak.

Mert ha vetett Izráel, [mindjárt ott] termettek a Midiániták, az Amálekiták és a Napkeletnek fiai, és rájok törtek.

És táborba szálltak ellenök, és pusztították a földnek termését egész addig, a merre Gázába járnak, és nem hagytak élésre valót Izráelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat.

Mert barmaikkal és sátoraikkal vonultak föl; csapatosan jöttek, mint a sáskák, úgy hogy sem nékik magoknak, sem tevéiknek nem volt száma, és ellepték a földet, hogy elpusztítsák azt.