The Babylonian Exile

Mivelhogy törvényeimet megvetették és parancsolataimban nem jártak, és szombataimat megfertéztették, mert bálványaik után járt vala szívök:

Mindazáltal kedvezett szemem nékik, hogy el ne veszessem õket, és nem vetettem nékik véget a pusztában.

És mondék fiaiknak a pusztában: A ti atyáitok parancsolataiban ne járjatok, és az õ törvényeiket meg ne tartsátok, s bálványaikkal magatokat meg ne fertéztessétek.

Én vagyok a ti Uratok, Istentek: az én parancsolatimban járjatok, az én törvényimet tartsátok meg, és azokat cselekedjétek.

És az én szombatimat megszenteljétek, hogy legyenek jegyül én köztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

De pártot ütének a fiak ellenem, parancsolataimban nem jártak, s törvényeimet meg nem tartották, hogy azokat cselekedjék, a melyeket az ember ha cselekszik, él azok által; szombataimat megfertéztették; mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok, teljessé teszem haragomat rajtok a pusztában.

De visszavontam kezemet, s cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok elõtt, a kiknek szeme láttára kihoztam õket.

Föl is emelém én kezemet nékik a pusztában, hogy elszélesztem õket a pogányok közé, és szétszórom õket a tartományokba;

Mivelhogy törvényeimet nem cselekedték, s parancsolataimat megvetették, és szombataimat megfertéztették, s atyáik bálványai után voltak szemeik.

És én is adtam nékik nem jó parancsolatokat, s törvényeket, a melyek által ne éljenek.

S megfertéztetém õket ajándékaikkal, mikor [tûzön ]vittek át minden elsõszülöttet, hogy elpusztítsam õket, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

Azért szólj az Izráel házának, embernek fia, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Még ebben is gyalázattal illettek engem a ti atyáitok, hogy hûtlenül elszakadának tõlem:

Mikor bevittem õket a földre, a melyért fölemeltem kezemet, hogy azt nékik adom, megtekintének minden magas halmot és minden sûrû ágú fát, és ott áldozzák vala az õ áldozatjaikat, és ott adják vala haragra ingerlõ ajándékaikat; és oda teszik vala kedvelt illatjokat, és oda öntik vala italáldozataikat.

És mondék nékik: Micsoda e magaslat, a hova ti gyülekeztek? És nevezik nevét magaslatnak mind e mai napig.

Ennekokáért mondjad Izráel házának: Így szól az Úr Isten: Nemde a ti atyáitok módjára fertéztetitek-é meg magatokat, és az õ útálatosságaik szerint paráználkodtok-é?

És ajándékaitok vitelével, mikor átviszitek fiaitokat a tûzön, fertéztetitek meg magatokat minden bálványaitok elõtt mind e mai napig, és én engedjem, hogy megkérdezzetek engem, Izráel háza? Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem!

És a mi lelketekben támadt, semmiképpen sem lesz meg, hogy azt mondjátok: Leszünk olyanok, mint a pogányok, mint a tartományok nemzetségei, szolgálván fának és kõnek.

Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy erõs kézzel és kinyújtott karral és kiontott búsulással uralkodom rajtatok.

És kiviszlek titeket a népek közül, és egybegyûjtelek titeket a tartományokból, melyekbe elszéledtetek, erõs kézzel és kinyújtott karral és kiontott búsulással;

És vezetlek titeket a népek pusztájára, hol szemtõl-szembe törvénykezem veletek.

A mint törvénykeztem a ti atyáitokkal Égyiptom földének pusztájában; úgy törvénykezem veletek, ezt mondja az Úr Isten.

És átviszlek titeket a vesszõ alatt, és hozlak titeket a frigynek kötelébe.

És kitisztítom közületek a pártosokat, és az ellenem támadókat, és a földrõl, melyen jövevények voltak, kihozom õket, de Izráel földjére nem fognak bemenni, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

Ti pedig, Izráel háza, azt mondja az Úr Isten, mindenitek járjon az õ bálványai után és szolgáljon azoknak; de azután bizony, hallgatni fogtok rám, és az én szent nevemet többé meg nem fertéztetitek ajándékitokkal és bálványaitokkal.

Mert az én szent hegyemen, Izráelnek magas hegyén, ezt mondja az Úr Isten, ott fog szolgálni nékem Izráel egész háza együtt azon a földön; ott kedvelem õket, ott kivánom meg a ti áldozataitokat és ajándékitoknak elsõ zsengéjét mindenben, mit nékem szenteltek.