God

Kiáltott az õ szívök az Úrhoz: Oh Sion leányának kõfala! Folyjon alá könnyed mint a patak, éjjel és nappal; ne szakadjon félbe, síró szemed meg se pihenjen.

Kelj fel, riadj éjjel, az õrjárások kezdetén; öntsd ki, mint a vizet a te szívedet az Úr szine elõtt; emeld fel hozzá kezeidet a te kisdedeidnek életéért, a kik elaléltak az éhség miatt minden utczának szegletén.

Lásd meg Uram és tekintsd meg, kivel cselekedtél így! Avagy megegyék-é az asszonyok az õ méhöknek gyümölcsét, dédelgetett kisdedeiket; avagy megölettessék-é az Úrnak szent helyén pap és próféta?

Az utczákon a földön fekszik gyermek és vén; szûzeim és ifjaim fegyver miatt hullottak el; öldököltél haragod napján, mészároltál, nem kiméltél.

Egybehívtad mint valami ünnepnapra az én rettegtetõimet mindenfelõl, és nem volt az Úr haragjának napján, a ki elmenekült és megszabadult volna. A kiket dédelgettem és felneveltem, ellenségem emésztette meg õket!

Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt.

Bizony ellenem fordult, [ellenem] fordítja kezét minden nap.

Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat.

Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta.

Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

Eltöltött engem keserûséggel, megrészegített engem ürömmel.

És kova-kõvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

És mondám: Elveszett az én erõm és az én reménységem az Úrban.

Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága!

Minden reggel meg-megújul; nagy a te hûséged!

Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt.

Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

Orczáját tartja az õt verõnek, megelégszik gyalázattal.

Mert nem zár ki örökre az Úr.

Sõt, ha megszomorít, meg is vígasztal az õ kegyelmességének gazdagsága szerint.