God

Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe elõtt;

Hogy elnyomassék az ember az õ peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.

Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?

A Magasságosnak szájából nem jõ ki a gonosz és a jó.

Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

Mi voltunk gonoszok és pártütõk, azért nem bocsátottál meg.

Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.

Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbõl.

Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó verembõl.

Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elõl.

Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.

Hallottad Uram az õ szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;

Fizess meg nékik, Uram, az õ kezeiknek munkája szerint.

Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.

Üldözd haragodban, és veszesd el õket az Úr ege alól!

Megteljesíté az Úr az õ búsulását, kiöntötte az õ felgerjedt haragját, és tüzet gyújtott a Sionban, és megemésztette annak fundamentomait.

Az Úr haragja oszlatta el õket; többé nem tekint reájok, [mivelhogy] a papok orczáját nem tisztelték, a véneken nem könyörültek.

Orrunk lehellete, az Úr felkentje megfogattaték az õ vermeikben, a kirõl azt mondottuk: az õ árnyékában élünk a pogányok között.

Eltörültetik a te álnokságod, oh Sion leánya, nem fog téged számûzni többé; meglátogatja a te álnokságodat, Edom leánya fölfedi a te bûneidet.