Magyar

Példabeszédek 6

Óvás a kezességtől 1–5

1
Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, [és] kezedet adván, kötelezted magadat másért:
2
Szádnak beszédei által estél tõrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.
3
Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.
4
Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,
5
Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a [vadász] kezébõl, és mint a madár a madarásznak kezébõl.

A restség balgasága 6–11

6
Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az õ útait, és légy bölcs!
7
A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
8
Nyárban szerzi meg az õ kenyerét, aratáskor gyûjti eledelét.
9
Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
10
Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
11
Így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szûkölködésed, mint a paizsos férfiú!

Az álnok és gonosz ember 12–15

12
Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
13
A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
14
Álnokság van az õ szívében, gonoszt forral minden idõben, háborúságot indít.
15
Annakokáért hirtelen eljõ az õ nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.

Hét dolog, amit gyűlöl az Úr 16–19

16
E hat dolgot gyûlöli az Úr, és hét dolog útálat az õ lelkének:
17
A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,
18
Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,
19
A hazugságlehelõ hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!

A tanítás követése és a házasságtörés csapdája 20–35

20
Õrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.
21
Kösd azokat szívedre mindenkor, fûzd a nyakadba.
22
Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, õriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
23
Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.
24
Hogy a gonosz asszonytól téged megõrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétõl.
25
Ne kivánd az õ szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;
26
Mert a parázna asszony miatt [jut az ember] egy darab kenyérre, és [más] férfi felesége drága életet vadász!
27
Vehet-é valaki tüzet az õ kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?
28
Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?
29
Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!
30
Nem útálják meg a lopót, ha lop az õ kivánságának betöltésére, mikor éhezik;
31
És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az õ házának minden marháját érette adhatja;
32
A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!
33
Vereséget és gyalázatot nyer, és az õ gyalázatja el nem töröltetik.
34
Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.
35
Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.

Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs