TRV
Jób 30:1-15
1
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4
A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5
Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.
6
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8
Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10
Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.
11
Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.
12
Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14
Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].
15
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.
Settings