Skip to content

Bibliai versek erről: Salutations

69 vers · 37 szempont

Kulcsfontosságú bibliai versek

Szűrés könyv szerint
  1. És felemelé az õ szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll õ elõtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát.

  2. Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában ûl vala, és a mint meglátá õket Lót, felkele eléjök, és arczczal a földre borúla.

  3. És monda: Ímé én Uraim kérlek, térjetek be a ti szolgátok házához, és háljatok ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel korán felkelhettek és indulhattok útatokra. Azok pedig mondának: Nem, hanem az utczán hálunk meg.

  4. És felkele Ábrahám, és meghajtá magát a földnek népe elõtt, a Khéth fiai elõtt.

  5. Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg elõtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg elõtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.

  6. Maga pedig elõttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a míg bátyjához juta.

  7. Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé õt, nyakába borúla, s megcsókolá õt, és sírának.

  8. S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az õ atyja megdorgálá õt, mondván néki: Micsoda álom az a melyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te elõtted a földig?

  9. És meghordoztatá õt az õ második szekerén, és kiáltják vala õ elõtte: Térdet hajtsatok! Így tevé õt [fejedelemmé] az egész Égyiptom földén.

  10. Mikor József haza jöve, bevivék néki az ajándékot, mely kezökben vala, a házba, és leborulának elõtte a földig.

  11. Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magokat és leborulának.

  12. És felemelé szemeit és látá Benjámint az õ atyjafiát, az õ anyjának fiát, és monda: Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, a ki felõl nékem szóltatok vala? És [ismét] monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam!

  13. És nyakába borúla az õ öccsének Benjáminnak és síra; Benjámin is síra az õ nyakán.

  14. És megcsókolá mind az õ testvéreit és síra õ rajtok; azután beszédbe ereszkedének vele az õ testvérei.

  15. Bevivé József Jákóbot is az õ atyját, és állítá õt a Faraó elé. És köszönté Jákób a Faraót.

  16. Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak elõtted atyáidnak fiai.

  17. És betértek oda, és az ifjú Lévitához mentek a Míka házába, és köszöntötték õt: Békességgel!

  18. Ekkor monda a vén ember: Békesség néked! Mindarra, a mi nélkül csak szûkölködöl, nékem lesz gondom. Csak nem hálsz itt az utczán?!

  19. És ímé Boáz kijöve Bethlehembõl, és monda az aratóknak: Az Úr legyen veletek! És õk mondának néki: Áldjon meg téged az Úr!

  20. És mikor onnan tovább mégy, és a Thábor tölgyfájához jutsz, három ember fog téged ott találni, kik Béthelbe mennek fel Istenhez; az egyik három gödölyét visz, a másik visz három egész kenyeret, és a harmadik visz egy tömlõ bort.

  21. És azok békességesen köszöntenek téged, és két kenyeret adnak néked; te pedig vedd el azokat kezökbõl.

  22. És a mint Sámuel Saulhoz érkezék, monda néki Saul: Áldott vagy te az Úrtól! Én végrehajtám az Úrnak parancsolatját.

  23. Akkor Dávid rábízta a holmit arra, a ki a hadi szerszámokat õrzi, és elfuta a harcztérre és odaérve, kérdezõsködék testvéreinek állapota felõl.

  24. Elkülde azért Dávid tíz ifjút, és monda Dávid az ifjaknak: Menjetek fel Kármelbe, és mikor Nábálhoz érkeztek, köszöntsétek õt nevemben békességesen.

  25. És így szóljatok: Légy békességben az életben, legyen békességben a te házad[népe] és legyen békességben mindened, a mid van!