Bibliai versek erről: Priests

És beüti vala a serpenyõbe, vagy üstbe, vagy fazékba, vagy edénybe, és mindent, a mit a villácskával kihúz, magának veszi el a pap. Így cselekesznek egész Izráellel, kik oda mennek Silóba.

És minekelõtte a kövérét megáldoznák, eljön a papnak szolgája és azt mondja az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert nem fogad el tõled fõtt húst, hanem csak nyerset.

És ha az ember [azt] mondja néki: Hadd gyújtsák meg most a kövérét, azután vedd el, a mint lelked kívánja: akkor azt mondják vala: [Semmiképen] nem, hanem most adjad, mert ha nem, erõvel elveszem.

Igen nagy volt azért az ifjaknak bûne az Úr elõtt, mert az emberek megútálják vala az Úrnak áldozatát.

Éli pedig igen vén vala, és meghallá mindazt, a mit fiai cselekesznek egész Izráellel, és hogy az asszonyokkal hálnak, kik a gyülekezet sátorának nyílása elõtt szolgálnak.

Monda azért nékik: Miért cselekesztek ilyen dolgot? Mert hallom a ti gonosz cselekedeteiteket mind az egész néptõl.

Ne [tegyétek] fiaim! mert nem jó hír az, melyet hallok; vétkessé teszitek az Úrnak népét.

Vett azért Sámuel egy szopós bárányt, és megáldozá azt egészen égõáldozatul az Úrnak. És fohászkodék Sámuel Izráelért az Úrhoz, és az Úr meghallgatá õt.

És felele a pap Dávidnak, és monda: Nincs közönséges kenyér kezemnél, hanem csak szentelt kenyér van, ha ugyan a szolgák tisztán tartották magokat, legalább az asszonytól.

Dávid pedig felele a papnak, és monda néki: Bizonyára el volt tiltva mi tõlünk az asszony mind tegnap, mind azelõtt, mikor elindulék, és a szolgák holmija is tiszta vala (jóllehet az út közönséges): azért bizonyára megtartatik ma szentnek az edényekben.

Adott azért a pap néki szentelt [kenyeret], mert nem volt ott [más] kenyér, hanem csak szent kenyér, melyeket elvettek az Úrnak színe elõl, hogy meleg kenyeret tegyenek a helyett azon a napon, a melyen az [elõbbit] elvevék.

Abjátár papnak pedig monda a király: Menj el Anathótba, a te jószágodba, mert halálnak fia vagy; de ma meg nem öletlek, mivel te hordoztad az Úr Istennek ládáját Dávid, az én atyám elõtt, és mivel az én atyámnak minden nyomorúságaiban részes voltál.

És mikor megérkezett Roboám Jeruzsálembe, összegyûjté Júda egész házát és Benjámin nemzetségét, száznyolczvanezer válogatott hadra való [férfiút,] hogy hadakozzanak az Izráel házával, és visszanyerjék az országot Roboámnak, a Salamon fiának.

És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára;

De miután az Urat is tisztelték, a magaslatokra papokat állítottak a maguk tömegébõl, a kik õ érettök áldoztak a magaslatok házaiban.

Az Áron fiainak azért a Júda városai közül adák a menedékvárosokat, Hebront, Libnát és legelõit, Jatthirt és Esthemoát és ezeknek legelõit,

És Hilent és annak legelõit, és Débirt és annak legelõit,

Asánt és annak legelõit, és Béth-Semest és annak legelõit.

A Benjámin nemzetségébõl: Gébát és annak legelõit, Allémetet és annak legelõit, Anatót [várost] [is] és annak legelõit. Ezeknek az õ nemzetségek szerint tizenhárom városuk volt.

Az Áron fiainak is voltak rendjeik. Áron fiai: Nádáb, Abihú, Eleázár és Itamár.

Nádáb és Abihú még atyjuk elõtt meghaltak és fiaik nem valának, azért Eleázár és Itamár viselék a papságot.

És elosztá õket Dávid és Sádók, ki az Eleázár fiai közül vala, és Ahimélek, ki az Itamár fiai közül vala, az õ tisztök szerint a szolgálatra.

Eleázár fiai között pedig több fõember találtaték, mint az Itamár fiai között, mikor eloszták õket. Az Eleázár fiai között családjaik szerint tizenhat fõember volt; az Itamár fiai közül, családjaik szerint, nyolcz.

Eloszták pedig õket sors által válogatás nélkül, mert a szenthelynek fejedelmei és Istennek fejedelmei valának úgy az Eleázár, mint az Itamár fiai közül valók.

És beírá õket Semája, a Nétanéel fia, a Lévi [nemzetségébõl] való íródeák, a király elõtt és a fejedelmek elõtt, Sádók pap elõtt; Ahimélek elõtt, ki Abjátár fia vala, és a papoknak és Lévitáknak családfõi elõtt. Egy család sorsoltatott az Eleázár és egy az Itamár [nemzetségébõl.]