Bibliai versek erről: Mariner

A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,

Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.

Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.

Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.

De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.

Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.

És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.

Melyet miután felvontak, védõeszközöket alkalmaznak vala, alól megövedzvén a hajót; és mivel félnek vala, hogy zátonyra bukkannak, lebocsátván a vitorlát, úgy vitetnek vala.

Mikor pedig a szélvésztõl nagyon hányattatánk, másnap a hajóterhet kihányák;

És harmadnap tulajdon kezeinkkel hányók ki a hajó felszerelését.

Mikor pedig több napon át sem nap, sem csillagok nem látszottak, és nem kis vihar szorongatott, továbbra minden reménységünk elvétetett életben maradásunk felõl.

Mikor pedig hosszas volt már az étlenség, akkor Pál felállván õ közöttük, monda: Jóllehet szükséges lett volna, óh férfiak, hogy engedelmeskedve nékem, ne indultunk volna el Krétából, és elkerültük volna ezt a bajt és kárt:

Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek; mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó.

Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, a kié vagyok, a kinek szolgálok is,

Ezt mondván: Ne félj Pál! A császár elé kell néked állanod. És ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik te veled hajóznak.

Annakokáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istnnek, hogy úgy lesz, a mint nékem megmondatott.

Egy szigetre kell pedig nékünk kivetõdnünk.

Mikor pedig a tizennegyedik éjszaka eljött, a mint ide s tova hányatánk az Ádrián, éjféltájban észrevevék a hajósok hogy valami szárazföld közelget hozzájok.

És lebocsátván a vízmérõ ónt, húsz ölnyinek találák, majd egy kevéssé tovább menvén és ismét lebocsátván a vízmérõ ónt, találák tizenöt ölnyinek.

És mivel féltek, hogy szirtes helyekre vetõdhetnek, a hajónak hátulsó részébõl négy vasmacskát vetvén ki, kívánják vala, hogy nappal legyen.

A hajósok pedig mikor el akarának menekülni a hajóból, és a csolnakot lebocsáták a tengerre, annak színe alatt, mintha a hajó orrából vasmacskákat akarnának vetni,

Monda Pál a századosnak és a vitézeknek: Ha ezek a hajóban nem maradnak, ti meg nem szabadulhattok.

Akkor a vitézek elvágák a csolnak köteleit, és ki hagyák esni azt.

Addig pedig, míg nappal lenne, inti vala Pál mindnyájokat, hogy egyenek, mondván: Ma tizennegyedik napja, mióta folyton étlen várakoztok, semmit sem véve magatokhoz.