Asa

Elaluvék pedig Abija az õ atyáival, és eltemeték õt a Dávid városában, s uralkodék helyette az õ fia, Asa, a kinek idejében tíz esztendeig volt békesség a földön.

És Asa mindazt cselekedé, a mi jó és igaz vala az Úr elõtt, az õ Istene elõtt;

Vala pedig az Asa serege, a mely paizst és kopját visel vala, Júdából háromszázezer; és Benjáminból paizst viselõk és kézívesek kétszáznyolczvanezeren valának; mindezek erõs vitézek.

Kiméne Asa is õ ellene, és viadalhoz készülének a Sefáta völgyben, Marésa mellett.

Akkor kiálta Asa az Úrhoz, az õ Istenéhez, és monda: Oh Uram, nincs különbség elõtted a sok között és az erõ nélkül való között, hogy megsegítsed! Segélj meg minket, oh mi Urunk Istenünk, mert benned bízunk, és a te nevedben jöttünk e sokaság ellen! oh Uram, te vagy a mi Istenünk, ne vegyen ember te rajtad erõt.

Megveré azért az Úr a szerecseneket Asa és Júda elõtt, és elfutának a szerecsenek.

És üldözé õket Asa az õ seregével Gerárig, és elhullának a szerecsenek közül sokan, hogy közülök senki sem marada életben, mert leverettek az Úr elõtt és az õ serege elõtt; és hozának nagy zsákmányt.

A ki Asa elé lépett, és monda: Hallgassatok meg engem, Asa s egész Júda és Benjámin! Az Úr van veletek, ha ti is õ vele lesztek; ha õt keresénditek, megtaláljátok; de ha õt elhagyándjátok, õ is elhágy titeket.

Mikor pedig Asa meghallotta e beszédeket és az Obed prófétának prófécziáját, megbátorodék, és elpusztítá a Júda és Benjámin földérõl mindenestõl a bálványokat, a városokból is, a melyeket elfoglalt az Efraim hegységén, és megújítá az Úr oltárát is, a mely az Úr tornácza elõtt volt.

Összegyûlének azért Jeruzsálembe a harmadik hónapban, Asa királyságának tizenötödik esztendejében.

De még Maakát, Asa király anyját is megfosztá a királynéságtól, mivel egy iszonyú bálványt emelt vala Aserának, és Asa elrontá és összetörte annak iszonyú bálványát, és a Kedron patakjánál megégeté.

Jóllehet Izráelbõl a magaslatokat nem irtották ki, mindazáltal Asának tiszta szíve vala egész életében.

És nem volt háború Asa királyságának harminczötödik esztendejéig.

Asa király uralkodásának harminczhatodik esztendejében feljöve Baása, az Izráel királya Júda ellen, és megépíté Rámát, hogy ne engedjen senkit se kimenni, se bemenni Asához a Júda királyához.

De Asa az Úrnak és a királynak tárházából hoza ki ezüstöt, aranyat, és küldé azt Benhadádnak, a Siriabeli királynak, a ki lakik vala Damaskusban, mondván:

És engedvén Benhadád Asa királynak, elküldé az õ seregének vezéreit Izráel városai ellen, és bevevé Ijont, Dánt, Abelmáimot és Nafthali minden kincses városait.

Akkor Asa király felvevé az egész Júda népét, és Rámából a köveket és a fákat mind elhordák, a melyekkel Baása a várost építi vala, és azokból Gébát és Mispát építé.

Az idõben méne Hanáni próféta Asához, a Júda királyához, és monda néki: Mivel a Siriabeli királyban volt bizodalmad, és nem az Úrban, a te Istenedben bízál: ezért szabadult meg a Siriabeli király hada a te kezedbõl.

Akkor megharaguvék Asa a prófétára, és veté õt a tömlöczházba, mert igen megharagudott vala e szóért reá; és ugyanakkor Asa a nép közül is [sokat] megnyomoríta.

De ímé Asának mind elsõ, mind utolsó dolgai meg vannak írva a Júda és az Izráel királyainak könyvében.

És megbetegedék Asa, királyságának harminczkilenczedik esztendejében lábaira, annyira, hogy igen súlyos volt az õ betegsége; mindazáltal betegségében is nem az Urat keresé, hanem az orvosokat.

És elaluvék Asa az õ atyáival, és meghala az õ királyságának negyvenegyedik esztendejében.

És sereget helyezett Júda minden erõs városaiba, és õrségeket helyezett Júda országába és Efraim városaiba, a melyeket az õ atyja, Asa meghódított vala.

És jára Asának, az õ atyjának útján, el sem távozék attól, cselekedvén azt, a mi az Úr szeme elõtt kedves dolog vala.

Juta pedig azonközben az Illés próféta írása hozzá, mondván: Ezt mondja az Úr, a te atyádnak, Dávidnak Istene: Mivel nem járál a te atyádnak, Jósafátnak útján, sem a Júda királyának, Asának útján;