Aaron

Azután menjen be Áron a gyülekezet sátorába, és vesse le a gyolcs ruhákat, a melyeket felöltött, mikor bement a szenthelybe, és hagyja ott azokat.

Szólj Áronnak és az õ fiainak és Izráel minden fiának, és mondd nékik: Ez az a dolog, a mit megparancsolt az Úr, mondván:

Szóla ismét az Úr Mózesnek: Szólj a papoknak, Áron fiainak, és mondd meg nékik: [Senki közülök] meg ne fertõztesse magát halottal az õ népe között;

Szólj Áronnak, mondván: Ha lesz valaki a te magod közül, az õ nemzetségökben, a kiben fogyatkozás leend, ne áldozza áldozatul az õ Istenének kenyerét.

Senki, a kiben fogyatkozás van, elõ ne álljon Áronnak, a papnak fiai közül, hogy tûzáldozatot vigyen fel az Úrnak; fogyatkozás van õ benne, ne álljon elõ, hogy megáldozza az õ Istenének kenyerét.

És elmondá Mózes Áronnak, és az õ fiainak, és Izráelnek minden fiainak.

Szólj Áronnak és az õ fiainak, hogy tartóztassák meg magokat Izráel fiainak szent adományaitól, hogy meg ne fertõztessék az én szent nevemet azokkal, a miket nékem szentelnek. Én vagyok az Úr.

Ha valaki az Áron fiai közül poklos, vagy magfolyós, a szent dolgokból ne egyék, míg meg nem tisztul. A ki pedig valamely halott által megfertõzöttet illet, vagy valakit, a kinek magömlése van,

Szólj Áronnak és az õ fiainak és Izráel minden fiának, és mondd meg nékik: ha valaki Izráel házából, és az Izráelben levõ jövevények közül felviszi a maga áldozatát, akár fogadásból akár szabad akaratból, a miket felvisznek az Úrnak egészen égõáldozatul,

A bizonyság függönyén kivül, a gyülekezet sátorában úgy helyheztesse el [azokat] Áron, hogy estvétõl fogva reggelig az Úr elõtt legye[nek.] Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél.

Azután legyen az Ároné és az õ fiaié, a kik egyék meg azokat szent helyen, mert mint igen szentséges, az övé az, az Úrnak tûzáldozataiból, örök rendelés szerint.

Húsz esztendõstõl fogva és feljebb, mindent, a ki hadba mehet Izráelben; számláljátok meg õket az õ seregök szerint, te és Áron.

Maga mellé vevé azért Mózes és Áron e férfiakat, a kik név szerint [is] elõszámláltattak vala.

Ezek azok a megszámláltattak, a kiket megszámláltak Mózes és Áron és Izráel fejedelmei, tizenkét férfiú; egy-egy férfiú vala az õ atyáiknak házanépébõl.

És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

Ezek pedig Áronnak és Mózesnek szülöttei azon a napon, a melyen szólott az Úr Mózesnek a Sinai hegyen;

Ezek az Áron fiainak nevei: Az elsõszülött Nádáb, azután Abihú, Eleázár és Ithamár.

Ezek Áron fiainak, a felkenetett papoknak nevei, a kiket papi szolgálatra avattak fel.

De Nádáb és Abihú meghala az Úr elõtt, mikor idegen tûzzel áldozának az Úr elõtt a Sinai pusztájában, fiaik pedig nem valának nékik. Eleázár és Ithamár viselék azért a papságot, Áronnak, az õ atyjoknak színe elõtt.

Hozd elõ Lévi törzsét, és állassad Áron pap elé, hogy szolgáljanak néki.

És adjad a lévitákat Áronnak és az õ fiainak; mert valóban néki adattak Izráel fiaitól.

Áront pedig és az õ fiait rendeld [föléjök,] hogy õrizzék az õ papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg.

Továbbá a léviták fejedelmeinek fejedelme [legyen] Eleázár, Áron pap fia: a szenthelyre ügyelõknek elõljárója.

A hajlék elõtt keletre, a gyülekezet sátora elõtt naptámadat felõl, Mózes, Áron és az õ fiai járjanak tábort, a kik felügyelnek a szenthely szolgálatára, [és] Izráel fiainak ügyeire; ha pedig idegen járulna oda, haljon meg.

A léviták minden megszámláltja, a kiket Mózes és Áron az Úr rendeletére nemzetségenként számláltak vala meg, minden finemû, az egy hónapostól fogva és feljebb: huszonkét ezer.