Aaron

Azután megölé az ökröt és a kost hálaadó áldozatul a népért, és Áron fiai odavivék õ hozzá a vért, és elhinté azt az oltáron köröskörül.

De a szegyeket és a jobb lapoczkát meglóbálá Áron az Úr elõtt, a mint parancsolta vala Mózes.

Azután felemelé kezeit Áron a népre, és megáldá azt és leszálla, miután elvégezte vala a bûnért való áldozatot, az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot.

És beméne Mózes és Áron a gyülekezetnek sátorába, azután kijövének és megáldák a népet, az Úrnak dicsõsége pedig megjelenék az egész népnek.

Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az õ temjénezõjöket, és tõnek azokba szenet és rakának arra füstölõ szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, a melyet nem parancsolt vala nékik.

És monda Mózes Áronnak: Ez az, a mit szólt vala az Úr, mondván: A kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép elõtt megdicsõíttetnem.

Áron pedig mélyen hallgata. Szólítá azért Mózes Misáelt és Elsafánt, Uzzielnek, az Áron nagybátyjának fiait, és monda nékik: Jertek ide, vigyétek ki atyátokfiait a szenthely elõl, a táboron kivül.

Azután monda Mózes Áronnak és az õ fiainak, Eleázárnak és Ithamárnak: Fejeteket meg ne meztelenítsétek, ruháitokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne haljatok és haragra ne gerjedjen [az] [Úr] az egész gyülekezet ellen; a ti atyátokfiai pedig, Izráelnek egész háza sirassák az égést, a melyet égetett az Úr.

Áronnak pedig szóla az Úr, mondván:

Mózes pedig szóla Áronnak és az õ megmaradt fiainak, Eleázárnak és Ithamárnak: Vegyétek az ételáldozatot, a mely megmaradt az Úrnak tûzáldozatiból, és egyétek meg azt kovásztalan kenyerekkel az oltár mellett; mert igen szentséges az.

Azután szorgalmatosan tudakozódék Mózes a bûnáldozatra való bak felõl, de ímé elégett vala. Haragra gerjede azért Eleázár és Ithamár ellen, Áronnak megmaradt fiai ellen, mondván:

Áron pedig szóla Mózesnek: Ímé ma áldozták meg az õ bûnért való áldozatukat és egészen égõáldozatukat az Úr elõtt, engem pedig ilyen [keserûségek] értek: Ha megettem volna ma a bûnért való áldozatot, vajjon jó lett volna-é az Úr elõtt?

Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván nékik:

Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

Ha valamely ember testének bõrén daganat, vagy tarjagosság, vagy fehér folt támad, és az õ testének bõrén poklos fakadékká lehet: vigyék el [az] [ilyet] Áronhoz, a paphoz, vagy egyvalamelyikhez az õ papfiai közül.

Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

Szóla ismét az Úr Mózesnek s Áronnak, mondván:

És szóla az Úr Mózesnek, az Áron két fiának halála után, a kik akkor haltak meg, a mikor az Úrhoz járultak vala.

És monda az Úr Mózesnek: Szólj a te atyádfiának, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szenthelyre a függönyön belül a fedél elé, a mely a láda felett van, hogy meg ne haljon, mert felhõben jelenek meg a fedél felett.

Ezzel menjen be Áron a szenthelyre: egy fiatal tulokkal bûnért való áldozatul, és egy kossal égõáldozatul.

És áldozza meg Áron a bûnért való áldozati tulkot, a mely az övé, és végezzen engesztelést magáért és háza népéért.

És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért.

És áldozza meg Áron azt a bakot, a melyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bûnért való áldozatul.

Áron pedig úgy áldozza meg a bûnért való áldozati tulkot, a mely az övé, és úgy szerezzen engesztelést magáért és háza népéért, hogy ölje meg a bûnért való áldozati tulkot, a mely az övé.

És tegye Áron mind a két kezét az élõ baknak fejére, és vallja meg felette Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bûneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arravaló emberrel a pusztába,