Mikeás 1:1-9
1
Az Úr igéje, a mely lõn a moreseti Mikeáshoz, Jótám, Akház és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében, a melyet látott Samária és Jeruzsálem felõl.
2
Halljátok meg minden népek, figyelmezz föld és annak teljessége. És az Úr Isten legyen bizonyság ellenetek; az Úr az õ szent templomából!
3
Mert ímé, kijõ az Úr az õ helyérõl, és leszáll és lépdel a földnek magaslatain.
4
És szétmállanak alatta a hegyek, a völgyek pedig szétszakadoznak, mint a viasz a tûz elõtt, mint a meredekrõl leszakadó vizek.
5
A Jákób vétkéért lészen mindez, és az Izráel házának bûnei miatt! Micsoda a Jákób vétke? Avagy nem Samária-é? És mik a Júda magaslatai? Avagy nem Jeruzsálem-é?
6
De olyanná teszem Samáriát, mint a mezõben való kõrakás, szõlõ-plánták [helyévé;] és lezúdítom a völgybe az õ köveit, és még fundamentomit is kimutatom.
7
Faragott képei mind összetöretnek és minden ajándékát tûz égeti meg. Minden bálványait semmivé teszem; mert paráznaság bérébõl gyûjtögette azokat, azért ismét paráznaság bérévé legyenek.
8
E miatt kesergek és jajgatok; ruhátalan és mezítelen járok. Üvöltök, mint a sakálok, és sikongok, mint a struczmadarak.
9
Mert halálosak az õ sebei. Bizony Júdáig ér; népem kapujáig hatol, Jeruzsálemig.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs
Settings