Jób 37:8-23
8
Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.
9
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
10
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.
11
És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
12
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
13
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
14
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének villáma?
15
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]
16
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?
17
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
18
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
19
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
20
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.
21
Észak felõl arany[színû világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsõség.
22
Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
23
Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs