Isten uralma a természeti erők fölött
5
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].
6
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve.
7
Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad.
8
Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.
9
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
10
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.
11
És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
12
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs