Ugrás a tartalomhoz

Bibliai versek erről: Soldiers: Crucified Jesus

19 vers · 13 szempont

Versek erről: Crucified Jesus

  1. Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az õrházba, és oda gyûjték hozzá az egész csapatot.

  2. És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az õ maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék õt.

  3. Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az õ keresztjét.

  4. És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,

  5. Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.

  6. Minek utána pedig megfeszíték õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.

  7. És leülvén, ott õrzik vala õt.

  8. És feje fölé illeszték az õ kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.

  9. A vitézek pedig elvivék õt az udvar belsõ részébe, a mi az õrház; és összehívák az egész csapatot.

  10. És bíborba öltözteték õt, és tövisbõl font koszorút tevének a fejére,

  11. És elkezdék õt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!

  12. És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala õt, és térdet hajtva tisztelik vala õt.

  13. Mikor pedig kicsúfolták õt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék õt, hogy megfeszítsék.

  14. És kényszerítének egy mellettök elmenõt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezõrõl jõ vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az õ keresztjét.

  15. És vivék õt a Golgotha [nevû] helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.

  16. És mirhás bort adnak vala néki inni; de õ nem fogadá el.

  17. És megfeszítvén õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.

  18. A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az õ ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülrõl mindvégig szövött.

  19. Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket mûvelék.