Bibliai versek erről: Missions

Parancsola azért Assiria királya, mondván: Vigyetek oda egyet a papok közül, a kiket onnét elhoztatok, a ki menjen el és lakjék ott, és tanítsa meg õket ama föld Istene tiszteletének módjára.

És elméne egy a papok közül, a kiket Samariából elvittek volt, és lakék Béthelben, és megtanította õket, hogy mikép tiszteljék az Urat.

Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását.

Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait;

A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.

Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!

Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az õ nevét; hirdessétek napról-napra az õ szabadítását.

Beszéljétek a népek között az õ dicsõségét, minden nemzet között az õ csodadolgait;

Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett.

Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.

Ékesség és fenség van elõtte; tisztesség és méltóság az õ szent helyén.

Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsõséget és tisztességet!

Adjátok az Úrnak neve dicsõségét; hozzatok ajándékot és jõjjetek be az õ tornáczaiba!

Hajoljatok meg az Úr elõtt szent ékességben; rettegjen elõtte az egész föld!

Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerõsítette a földet, hogy meg ne induljon; õ ítéli meg a népeket igazsággal.

Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való!

Viduljon a mezõ és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdõ minden fája is,

Az Úrnak orczája elõtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az õ hûségével.

Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végérõl,

Mindent, a ki csak az én nevemrõl neveztetik, a kit dicsõségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!

És lõn az Úrnak szava Jónáshoz másodszor [is,] mondván:

Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, a mit én parancsolok néked.

És felkele Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala Istennek, három napi járó [föld.]

És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!

A niniveiek pedig hivének Istenben, és bõjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének.