TRV
Bibliai versek erről: Missions
Kulcsfontosságú bibliai versek
Parancsola azért Assiria királya, mondván: Vigyetek oda egyet a papok közül, a kiket onnét elhoztatok, a ki menjen el és lakjék ott, és tanítsa meg õket ama föld Istene tiszteletének módjára.
És elméne egy a papok közül, a kiket Samariából elvittek volt, és lakék Béthelben, és megtanította õket, hogy mikép tiszteljék az Urat.
Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását.
Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait;
A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.
Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!
Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az õ nevét; hirdessétek napról-napra az õ szabadítását.
Beszéljétek a népek között az õ dicsõségét, minden nemzet között az õ csodadolgait;
Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett.
Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.
Ékesség és fenség van elõtte; tisztesség és méltóság az õ szent helyén.
Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsõséget és tisztességet!
Adjátok az Úrnak neve dicsõségét; hozzatok ajándékot és jõjjetek be az õ tornáczaiba!
Hajoljatok meg az Úr elõtt szent ékességben; rettegjen elõtte az egész föld!
Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerõsítette a földet, hogy meg ne induljon; õ ítéli meg a népeket igazsággal.
Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való!
Viduljon a mezõ és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdõ minden fája is,
Az Úrnak orczája elõtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az õ hûségével.
Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végérõl,
Mindent, a ki csak az én nevemrõl neveztetik, a kit dicsõségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!
És lõn az Úrnak szava Jónáshoz másodszor [is,] mondván:
Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, a mit én parancsolok néked.
És felkele Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala Istennek, három napi járó [föld.]
És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!
A niniveiek pedig hivének Istenben, és bõjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének.