God

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;

Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.

Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!

És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól;

Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.

És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.

De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;

Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.

És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz;

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;