Ugrás a tartalomhoz

God

11,427 vers · 2 családtag

God nevét említő versek

Szűrés könyv szerint
  1. Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.

  2. De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

  3. Aszáf tanítása.

  4. Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol!

  5. Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!

  6. Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké.

  7. Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertõztették.

  8. Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel õket mindenestõl! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.

  9. Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?

  10. Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledbõl: végezz!

  11. Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.

  12. Te hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

  13. Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.

  14. Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

  15. Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

  16. Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.

  17. Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen!

  18. A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet.

  19. Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!

  20. Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!

  21. Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.

  22. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

  23. Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek.

  24. A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela.

  25. Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl [támad] a felmagasztalás;