Zsoltárok39

Küzdelem a hallgatásért

1
Az éneklõmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.
2
Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg elõttem van a hitetlen.
3
Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

Az ember törékenysége és hiábavalósága

4
Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tûz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel:
5
Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
6
Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te elõtted, mint a semmi. Bizony merõ hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.

Reménység Istenben fenyíték idején

7
Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyûjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
8
Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
9
Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
10
Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
11
Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

A jövevény végső könyörgése

12
Mikor a bûn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az õ szépségét. Bizony merõ hiábavalóság minden ember. Szela.
13
Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én õsöm. [ (Psalms 39:14) Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielõtt elmegyek és nem leszek többé! ]
Use ← → arrow keys to navigate
Settings

Reading Style

Typeface

Font Size 19px

Reading Width 45 chars

Options