Magyar

Jakab 1

Köszöntés és a kitartást munkáló próbák 1–4

1
Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levõ tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.
2
Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,
3
Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
4
A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.

Kérjetek bölcsességet hitben 5–12

5
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentõl, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
6
De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.
7
Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
8
A kétszívû, a minden útjában állhatatlan ember.
9
Dicsekedjék pedig az alacsony [sorsú] atyafi az õ nagyságával;
10
A gazdag pedig az õ alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fûnek virága.
11
Mert felkél a nap az õ hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az õ útaiban.
12
Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az õt szeretõknek.

A kísértés forrása 13–18

13
Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentõl kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthetõ, õ maga pedig senkit sem kísért.
14
Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
15
Azután a kívánság megfoganván, bûnt szûl; a bûn pedig teljességre jutván halált nemz.
16
Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
17
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
18
Az õ akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az õ teremtményeinek valami zsengéje legyünk.

Hallgatás, beszéd és harag 19–21

19
Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
20
Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.
21
Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.

Legyetek az igének cselekvői 22–25

22
Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
23
Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az õ természet szerinti ábrázatát:
24
Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
25
De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sõt cselekedet követõje lévén, az boldog lesz az õ cselekedetében.

Az igaz vallás ismérvei 26–27

26
Ha valaki istentisztelõnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sõt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.
27
Tiszta és szeplõ nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya elõtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az õ nyomorúságukban, [és] szeplõ nélkül megtartani magát e világtól.

Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs