Zsoltárok 73:2-23
2
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.
5
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket.
7
A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10
Azért fordul az õ népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;
11
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!
13
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18
Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket.
19
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.
20
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.
21
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
Settings