Lukács 2:8-20

A pásztorok és az angyalok

Lukács 2:8-20
8
Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezõn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az õ nyájok mellett.
9
És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsõsége körülvevé õket: és nagy félelemmel megfélemlének.
10
És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
11
Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12
Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
13
És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
14
Dicsõség a magasságos [mennyek]ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
15
És lõn, hogy mikor elmentek az angyalok õ tõlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
16
Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
17
És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felõl mondatott vala.
18
És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
19
Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
20
A pásztorok pedig visszatérének, dicsõítvén és dícsérvén az Istent mind azok felõl, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
Teljes Fejezet Olvasása 2
Settings

Reading Style

Typeface

Font Size 19px

Options