A próféta mélységes személyes panasza

1

Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt.

2

Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

3

Bizony ellenem fordult, [ellenem] fordítja kezét minden nap.

4

Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat.

5

[Erõsséget] épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

6

Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

7

Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

8

Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.

9

Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta.

10

Ólálkodó medve õ nékem [és] lesben álló oroszlán.

11

Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

12

Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

13

Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

14

Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

15

Eltöltött engem keserûséggel, megrészegített engem ürömmel.

16

És kova-kõvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

17

És kizártad lelkem a békességbõl; elfeledkeztem a jóról.

18

És mondám: Elveszett az én erõm és az én reménységem az Úrban.

19

Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrõl és a méregrõl!

20

Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.