TRV
Jób 6:1-13
1
Jób pedig felele, és monda:
2
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?
6
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11
Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!
12
Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?
13
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!
Settings