TRV
Jób 6:1-7
1
Jób pedig felele, és monda:
2
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?
6
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Settings