Isten legfőbb hatalma és bölcsessége

22

Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?

23

Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?

24

Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!

25

Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

26

Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

27

Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,

28

A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

29

De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?

30

Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

31

Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.

32

Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

33

Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról. [ (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl. ]