Jób 31:21-40
21
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23
Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!
24
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28
Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29
Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)
31
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?
32
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)
33
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:
34
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!
35
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.
Settings