Jób 31:19-34
19
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20
Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23
Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!
24
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28
Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29
Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)
31
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?
32
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)
33
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:
34
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!
Settings