Jób 29:1-11

Jób 29:1-11

1
Jób pedig folytatá az õ beszédét, és monda:
2
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten õrzött engem!
3
Mikor az õ szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet;
4
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5
Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim;
6
Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak.
9
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10
A fõemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem.
Teljes Fejezet Olvasása 29
Settings

Reading Style

Typeface

Font Size 19px

Reading Width 45 chars

Options