TRV
Jób 14:1-12
1
Az asszonytól született ember rövid életû és háborúságokkal bõvelkedõ.
2
Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
3
Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
4
Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
5
Nincsenek-é meghatározva napjai? Az õ hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
6
Fordulj el azért tõle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
7
Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az õ hajtásai el nem fogynak.
8
Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
9
A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
10
De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van õ?
11
Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
12
Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az õ álmukból.
Settings