Ézsaiás 40:1-9
1
Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
2
Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bûne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta õt az Úr keze minden bûneiért.
3
Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
4
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.
5
És megjelenik az Úr dicsõsége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
6
Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fû, és minden szépsége, mint a mezõ virága!
7
Megszáradt a fû, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fû a nép.
8
Megszáradt a fû, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
9
Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs
Settings