Bibliai versek erről: Bridegroom

Mindenestõl szép vagy, én mátkám,

Én velem a Libánusról, én jegyesem,

Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem,

Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem!

Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem,

[Olyan, mint a] berekesztett kert az én húgom, jegyesem!

A te csemetéid gránátalmás kert,

Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj,

Kerteknek forrása, élõ vizeknek kútfeje,

Serkenj fel északi szél, és jõjj el déli szél,

Ekkor elmenék melletted, és látálak, és ímé a te korod a szerelem kora vala, és kiterjesztém fölötted szárnyamat s befödözém mezítelenségedet, és megesküvém néked s frigyre léptem veled; azt mondja az Úr Isten, és lõl az enyém.

És megmosálak vízzel és elmosám rólad véredet, és megkenélek olajjal.

És felöltöztetélek hímes ruhába, és felsaruztalak borjúfóka bõrrel, s övezélek fehér gyolcscsal s befedélek selyemmel.

És felékesítélek ékeségekkel, s adtam karpereczeket kezeidre és lánczot nyakadra.

És adtam orrpereczet orrodra és függõket füleidre és ékes koronát fejedre.

És felékesítéd magadat aranynyal és ezüsttel, és öltözeted vala fehér gyolcs és selyem és hímes ruha; lánglisztet, mézet és olajat ettél, és megszépülél felette igen, s királyságra jutál.

És kiméne híred a pogányok közé a te szépségedért; mert tökéletes vala az ékességeim által, a melyeket reád tettem, azt mondja az Úr Isten.

Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szûzhöz, a kik elõvevén az õ lámpásaikat, kimenének a võlegény elé.

Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.

A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elõvevék, nem vivének magukkal olajat;

Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az õ edényeikben.

Késvén pedig a võlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.

Éjfélkor pedig kiáltás lõn: Ímhol jõ a võlegény! Jõjjetek elébe!

Akkor felkelének mind azok a szûzek, és elkészíték az õ lámpásaikat.

A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.