God

Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erõszakosnak ösvényeire.

Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le õt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

Az emberektõl, oh Uram, kezeddel, a világ embereitõl! Az õ osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bõvölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midõn felserkenek.

Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.

És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!

Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.

Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.

Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.

Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.

És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.

És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.