God

Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót,] nem nyílik föl az.

Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja õket, felforgatják a földet.

Õ nála van az erõ és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.

Nemzeteket növel fel, azután elveszíti õket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elûzi õket.

És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.

Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.

Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?

Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?

Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?

Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!

Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.

Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az õ hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!

Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bûneimhez.