Énekek éneke8

Vágy a korlátozás nélküli szeretetre

Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlõjét szopta,

Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,

Az õ balkeze az én fejem alatt,

Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,

Kicsoda ez a ki feljõ a pusztából,

Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,

Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:

Kicsiny húgunk van nékünk,

Ha õ kõfal,

[Mikor] én [olyan leszek, mint] a kõfal,

Szõlõje volt Salamonnak Baálhamonban,

Az én szõlõmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz:

Oh te, a ki lakol a kertekben!

Fuss én szerelmesem,

Use ← → arrow keys to navigate