Zsoltárok56

Könyörgés irgalomért az elnyomás közepette

1
Az éneklõmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták õt a filiszteusok Gáthban.
2
Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
3
Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!]
4
Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

Az ellenség álnok tervei

5
Isten által dicsekedem az õ igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
6
Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
7
Egybegyûlnek, elrejtõznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

Isten számon tartja szenvedéseimet

8
Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
9
Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlõdbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
10
Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
11
Dicsérem Istent, az õ ígéretéért, dicsérem az Urat az õ igéretéért.

Dicséretre tett fogadalom a szabadulásért

12
Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
13
Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; [ (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstõl; hogy járjak Isten elõtt az életnek világosságában. ]
Use ← → arrow keys to navigate
Settings

Reading Style

Typeface

Font Size 19px

Reading Width 45 chars

Options